A projekt első szakaszában egyik fő kutatási területem a Nagy Kivándorlás megjelenése irodalmi művekben. Érthető módon a kortárs írók-költők (köztük Gárdonyi, Ady vagy József Attila is) gyakran foglalkoztak az amerikás magyarok sorsával, ám a második világháborút követően ez az érdeklődés erőteljesen megcsappant. A kommunizmus évtizedei alatt az irodalomban is persona non grata lett csaknem minden kivándorolt, és a rendszerváltás utáni évtizedek sem dúskálnak ilyen témájú művekben.
Éppen ezért örültem meg különösen Oravecz Imre új regényének, amely nemrégiben látott napvilágot Kaliforniai fürj címmel (Budapest: Jelenkor kiadó, 2012). A regény a szerző Ondrok gödre című művéből már ismerős Árvai-család történetét folytatja – ezúttal Amerikában, hiszen a család háta mögött hagyja Magyarországot és Európát, hogy az Újvilágban próbáljon szerencsét.
Éppen ma tudtam meg, egy könyvtáros ismerősömmel beszélgetve, hogy Oravecz itt, a Debreceni Egyetem könyvtárában kutatott a könyv írásához, ami érdekes helyi vonatkozást ad a műnek.
Oravecz regényében minden olyan témával behatóan foglalkozik, amely szinte klisészerű a kivándorlás folyamatának bemutatásánál: az asszimilációs folyamat és nehézségei, a magyarok és az amerikaiak között tátongó kulturális szakadék, a generációk közötti különbségek, a hazatérés és az Amerikában maradás dilemmái, stb. Mégis, Oravecz sorait olvasva nem hatnak közhelynek. Árvai István és felesége sok szempontból tipikus magyar bevándorlók az USA-ban, sok szempontból azonban nem azok: megtanulnak angolul, gyermekeiket is amerikai iskolába adják és a trianoni tragédia után megfontolt, racionális döntést hoznak a hazatérés kérdését illetően.
Oravecz Imre. (Forrás: könyv7.hu)
Különösen értékes Oravecz regénye (családregény, kivándorlásregény?), mivel nagyon komoly kutatásokon alapszik. Történelmileg hiteles a toledói magyar közösség bemutatása éppúgy, mint a burdosházak világa, a kaliforniai táj leírása, vagy a korabeli acélgyártási vagy olajbányászati eljárások bemutatása. Számos kritikus szerint ezek feleslegesen terhelik a szöveget, amiben lehet is igazság, de a történelem iránt érdeklődők bizonyára élvezettel forgatják ezeket az oldalakat is – én legalábbis így tettem.
Ami viszont határozottan zavaró volt a kötetben, a számos nyomdahiba, ami nyilván irodalmi értékéből mit sem von le, ám mindenképpen szemet szúr. Egy alapos szerkesztőre feltétlenül szükség lett volna.
Összességében mindenképpen csak ajánlani tudom Oravecz Imre regényét: egy elfeledett témát elevenít fel intelligens és igényes módon, mondanivalója pedig ma is életünk számos területére nézve releváns.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú “Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Másfél millió kivándorló nyomában 